Az egyesület története
I rész
A XIX. Század
végén, 1882-ben, amikor is a balneológia a tudományos érdeklődés középpontjába
került, a Magyar Királyi Orvosegyesület külön balneológiai szakbizottságot
hozott létre. Még ugyanebben az évben önálló kongresszust tartottak a forrás-
és fürdőtulajdonosok. A kongresszus résztvevői műszaki és jogi szakemberek
bevonásával részletes javaslatokat dolgoztak ki a gyógyvizek védelmére.A
javaslat számos elemét a következő évben megalkotott vízjogi törvényben
figyelembe vették.1883-ban megalakult az első nemzetközi gyógyfürdőügyi
szervezet, a „Verein der Kurorte und Mineralquellen interessenten Deutschlands,
Österreich-Ungarns und der Schweiz” amely egészen az I. világháborúig működött.
Ezt megelőzően egyetlen országos, de nem nemzetközi jelleggel bíró gyógyfürdőegyesület
létezett, az 1878-ban alapított, berlini székhelyű Balneologishe Gesellschaft.
1889-ben a balneológiai szakbizottság, dr. Tauffer Vilmos professzor
személyében, új elnököt választott, aki már az első hivatalos összejövetelen
javasolta, hogy a gyógyfürdők fejlesztése, a gyógyvizek védelme, az
eredményesebb gyógyító munka érdekében alakuljon egy olyan tudományos
egyesület, amely az összes, a gyógyfürdőkkel foglalkozó szakember számára
nyitott, és lehetőséget teremt az összehangolt munkára. Az új egyesület
hamarosan létre is jött „A Magyar Szent Korona Országainak Balneológiai
Egyesülete” néven, alapszabályát a belügyminiszter 1891. július 26-án hagyta
jóvá. Az Egyesület, amely az I. világháború után Országos Balneológiai
Egyesület, jelenleg pedig Magyar Balneológiai Egyesület néven 112 éve működik,
az előbbiekben említett német társaság után a második legrégebbi ilyen nemzeti
szervezet a világon.
Az I.
világháborút követő Trianoni Békeszerződés következtében Magyarország
elvesztette területének több mint kétharmadát: az ország területe 325.000 km2-ről
93.000 km2-re csökkent. A nemzetközileg ismert és elismert
fürdőhelyek döntő többsége (Pöstyén, Trencsény-teplic, Szliács, Bártfa,
Szováta, Herkulesfürdő, Tusnád, Palics, Tarcsafürdő stb.) kívül kerültek az
ország határain. Az új helyzetben Balatonfüred és Hévíz mellett elsősorban a
budapesti fürdők további fejlesztése került előtérbe. Ekkor hangzott el először
a Budapest Fürdőváros jelmondat, illetve megnevezés. Még 1922-ben megalakult a
Budapest Fürdőváros Egyesület, melynek elnökévé 1925-ben József nádor
dédunokáját, dr. József Ferenc főherceget választották. A széles körű műszaki
és jogi ismeretekkel és – nem utolsósorban – kiváló politikai és tudományos
kapcsolatokkal rendelkező elnök rendkívüli aktivitással látta el feladatát. Az
ő kezdeményezésére hozták létre 1927-ben az Országos Idegenforgalmi Tanácsot
is.Az 1929. évi XVI. törvénycikk országos viszonylatban szabályozta a
fürdőüggyel kapcsolatos kérdéseket, azonban rendkívüli fontosságuk miatt Budapestre
és a Balatonra külön miniszterelnöki végrehajtási rendelet (9900/1934 ME.)
került kiadásra, igaz, hogy meglehetősen nagy késéssel.
1929-ben a
Nemzetközi Orvosi Hidrológiai Társaság (ISMH) és Európa vezető reumatológusai
közös konferenciát tartottak Budapesten a Gellért Gyógyszállóban, ahol dr. Jan
van Breemen amszterdami egyetemi tanár bejelentette a Nemzetközi Reuma Liga
(ILAR) megalakulását.dr Korányi Sándort egy évig a társaság az ISMH elnökévé
választotta.1934-ben alakult meg a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi
Bizottság, melynek mindenkori elnöke a főpolgármester, feladata pedig a főváros
gyógyfürdőinek és a hozzájuk kapcsolódó gyógyidegenforgalomnak a fejlesztése
volt. A működést elősegítő közvetlen fővárosi támogatáson kívül komoly bevételt
jelentett a fővárosban töltött ásvány- és gyógyvizes palackokon alkalmazott
zárjegy, amelynek illetéke a Bizottságot illette. Az első év bevétele 450.000
pengő volt, ugyanebben a periódusban 140.000 pengőt fordítottak reklámra és
propagandára.A Bizottság létrehozta a Reuma és Fürdőkutató Intézetet, melynek
vezetője az európai hírű szakember, a Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskara
élettani intézetének igazgatója, dr. Belák Sándor volt. A Gellért és Rudas
gyógyfürdőkben létrehozott klinikai reumatológiai osztályok vezetője dr. bilkei
Pap Lajos lett. Számos orvostovábbképző tanfolyam megszervezésére került sor,
és magas szakmai színvonalon álló alapképző tanfolyamokat szerveztek a fürdő
alkalmazottak és a gyógymasszőrök számára. A fejlődés töretlen volt,
csúcspontját 1937-ben érte el. Ebben az évben a Központi Gyógy- és Üdülőhelyi
Bizottság igen aktív propagandamunkát folytatott: az év tavaszán 10 országból
46 újságírót fogadtak, akiknek bemutatták a fővárosi gyógyfürdők nyújtotta
lehetőségeket. Július közepén a Nemzetközi Katolikus Újságíró Szövetség
tartotta éves közgyűlését Budapesten és ennek kapcsán a részvevők meglátogatták
a budapesti fürdőket. A két látogatás eredményeként 75 külföldi napilapban és
folyóiratban jelentek meg cikkek Magyarországról és a budapesti
fürdőkről. A
cikkeken kívül számtalan hirdetés jelent meg a legkülönbözőbb újságokban, arra
biztatva az olvasót, hogy keresse fel a felüdülést és gyógyulást nyújtó
budapesti fürdőket és tartózkodását egészítse ki a magyar főváros nyújtotta
kulturális lehetőségek igénybevételével. A hazai sajtóban is számos cikk,
illetve hirdetés látott napvilágot, azonban a hazai vendégek aránya a vizsgált
évben mindössze 6 százalékkal emelkedett, míg a külföldieké 40 százalékkal.
Külföldön 32 helyen hozott létre a Központi Gyógy- és Üdülőhelyi bizottság
információs és értékesítési irodát (Bécs, Berlin, Helsinki, London, Párizs,
Zürich, Kairó, Algír stb.). Csaknem minden európai ország vezető utazási irodáival tartottak fenn
kapcsolatot, több külföldi nagyvárosból „fürdő különvonatok” hozták Budapestre
a gyógyvendégeket. 1937-ben is sor került „fürdőszemélyzeti kiképző
tanfolyamokra” és orvostovábbképző előadás sorozatokra. Utóbbiak közül
kiemelkedik a nemzetközi reumatológiai továbbképző tanfolyam, ahol a kor
legnevesebb reumatológusai, köztük Copeman (London), Guthrie (New-York) és
Kahlmeter (Stockholm) professzorok tartottak előadásokat. A hallgatók
Magyarországon kívül 25 országból érkeztek, Észtországtól Japánig. A Bizottság
igen aktív piackutatást végzett szerte Európában, de tevékenységét azokra az
országokra koncentrálta, ahol liberális, korlátozás nélküli devizagazdálkodás
volt, így állampolgáraik könnyebben utaztak, és többet tudtak költeni
(Nagy-Britannia, Hollandia, Svédország, Norvégia, Finnország). Mindemellett nem
hanyagolták el a többi országot sem. Az általános – és különösképpen – a
gyógyidegenforgalom fellendítése érdekében kezdeményezték a vízumkényszer
eltörlését, amelyre Finnország, Norvégia, Hollandia és az USA vonatkozásában
sor is került. A hirdetéseken kívül a Bizottság Európa számos városában
szervezett szakemberek, illetve a nagyközönség részére tájékoztató előadásokat,
filmvetítéseket. A számtalan plakát, brosúra és prospektus mellett többnyelvű
változatban
elkészült a „Budapest Fürdőváros” című film is. Sajnos – a rendelkezésre álló
adatok szerint – a II. világháború alatt a film valamennyi kópiája
megsemmisült. Szakmai szempontból az év fénypontja az október 7.-14. között
Budapesten megrendezésre került nemzetközi gyógyfürdőügyi kongresszus volt,
melyen 36 ország 340 delegátusa és több nemzetközi szervezet, köztük a
Népszövetség és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), is részt vett. A
kongresszus során alakult meg a Nemzetközi Gyógyfürdőügyi-, Klimatológiai-, és
Tengergyógyászati Szövetség, a jelenlegi FEMTEC (Fédération Mondiale du
Thermalisme et du Climatisme) jogelődje. A szervezet örökös székhelyéül
Budapestet választotta. A javaslatot előterjesztő Heinrich Vogt professzor
(Németország) ezt az alábbiakban közölt – sokak által és gyakran idézett –
érvekkel indokolta:… Egyetlen város sem tarthat igényt erre több joggal, mint
Budapest, amelyet a természet pazar bőkezűséggel halmozott el kitűnő hatású
gyógyvizekkel, páratlan természeti szépségekkel, amellett Budapestet magas orvosi
színvonala méltóvá teszi, hogy a gyógyfürdők nemzetközi ügyeit innen
intézzék…”A nemzetközi szervezet elnökévé dr. József Ferencet, főtitkárává az
ugyancsak magyar, dr. Szviezsényi Zoltánt választották. A munka három állandó
bizottságban folyt: az orvosi, a műszaki és a gazdasági bizottságban. A FEMTEC
jelenlegi struktúrája ettől abban tér el, hogy van egy negyedik bizottsága is,
amely a szociális kérdésekkel foglalkozik, ennek a bizottságnak az elnöke húsz
év óta mindig magyar.A kongresszus résztvevői nem csak a budapesti fürdőkkel és
a Reuma és Fürdőkutató Intézet munkájával ismerkedtek meg, hanem különvonattal
felkeresték Balatonfüredet és – a két évvel korábban országos jelentőségű
klimatikus gyógyhellyé nyilvánított – Lillafüredet is. A kongresszusról számos
újságcikk számol be, de az eseményről tudósító filmhíradó sajnos nem maradt
fenn.Az 1937-es évben a Bizottság négy magyar orvosnak biztosított féléves
külföldi ösztöndíjat a reumatológiával és a gyógyfürdőüggyel kapcsolatos
kérdések tanulmányozására és ugyancsak négy külföldi orvost fogadott Budapesten
hasonló céllal. A sok munka és erőfeszítés nem volt céltalan. Ennek
alátámasztására csak egy adat: 1937-ben az öt budapesti gyógyszállóban 382.398
vendégéjszakát regisztráltak, ez az adat a kereskedelmi szálláshelyeken
eltöltött összes vendégéjszaka (910.015) 42 százalékát tette ki. Budapesten az
összes vendégéjszakák mintegy kétharmadát a külföldiek adták, a gyógyszállókra
vonatkozóan ilyen bontással nem rendelkezünk.A gyógyidegenforgalom fellendülése
1938-ban még folytatódott, de a következő évben, a háború fenyegető árnyékában,
már komoly visszaesés mutatkozott, szeptember elseje után pedig gyakorlatilag
már csak magyar vendégek, azok is egyre csökkenő számban, keresték fel a
gyógyhelyeket. A budapesti fürdőkforgalma viszont – mindaddig, amíg a
légitámadások nem érték el a fővárost – igen nagy volt.(dr Fluck)